Tapaszja, a vezeklés és önfegyelem képessége
A Nijama elvekben/intelmekben haladva eljutunk a harmadikhoz, a tapaszja-hoz.
A tapaszja jelentése vezeklés avagy önfegyelem/önmegtartóztatás. Az önfegyelem része arra tanít, hogy uralkodjunk a vágyaink felett, illetve,hogy szilárdan álljunk ki elveink mellett.
A vezeklés lehet testi és természetesen lelki is. Testi lehet egyfajta böjt, amikor lemondasz egy vágyadról, például étel formájában. Nem önsanyargatás, de mindenképpen valamiféle lemondás, vállalva az ezzel járó nehézségeket, fáradalmakat.
Lehet ilyen az életmódváltás is, amikor nem rövid időre, hanem élethosszra mondasz le valamiről, ami neked nem egészséges/nem tesz jót, még akkor is, ha egyébként szereted. Lehet ilyen a rendszeres testmozgás, jógázás, bármi más mozgás, amit szeretsz. De ugyanígy lehet az erről való lemondás is, amikor éppen az élet azt üzeni, hogy most annak van az ideje.
Minden olyan életszakasz, ahol vállaljuk és elviseljük az élet adta átmeneti vagy hosszadalmasabb nehézségeket, tapaszja, azaz vezeklés.
Itt megintcsak felfedezhető a jóga elvei és a kereszténység hasonlósága, hiszen a vezeklés a kereszténységben is nagyon erőteljesen megjelenik. A katolikus vallásnál a gyónás, az áldozás előtti bűnbánat, református vallásnál az úrvacsora előtt szintén van egy rövidebb bűnbánat. De a legfontosabb: Jézus vezeklése, az emberek bűneinek magára vétele, keresztre feszítése. Ennél nagyobb tapaszja nem nagyon van.. Ezenkívül számtalan szent vállalta önként a vezeklés/bűnbánat nehézségeit, önként.
Miért fontos ez? Mert a vezeklés/önfegyelem által növekszik bennünk a tudatosság és a tisztaság. Van az a mondás, nem tudom pontosan hogy van, de az a lényege, hogy fogadd nyugalommal szenvedéseidet, a nehézségeket. Mert általuk fejlődsz. Ha így tudsz hozzáállni, tanulásként, jobb ember leszel tőlük, megküzdeni is könnyebb lesz a nehézségekkel.
Nem szabad azonban hagyni, hogy a nem előremozdító "én olyan szerecsétlen vagyok" "mások bezzeg így meg úgy" "nekem ez soha nem fog sikerülni" és hasonló gondolatok vegyék át a helyüket, mert ez már nem vezeklés, ez nem a nehézségek elfogadása, hanem önrombolás.
Törekedj mindig a jobbra, ne rombold, hanem építsd önmagad, ha gyakorolni szeretnéd a tapaszját a hétköznapokban, mondj le 1-1 vágyadról hosszabb-rövidebb időre, de úgy, hogy közben ne panaszkodj, fogadd örömmel, hogy képes vagy a lemondásra. Hajolj meg, fogadd az élet nehézségeit alázatosan.
