A tökéletes állapot, amikor minden a helyén van, tökéletesen boldog vagyok - mi emberek vágyunk erre az érzésre. 

De elérhető ez valaha hosszútávon ebben a földi életben? Hiszen, ahogy halad az életünk és elérjük egy-egy célunkat - vagy éppen nem, amit meg kell tanulni elfogadni  - máris új vágyakat, új célokat tűzünk ki magunk elé.

Ez teljesen rendben is van, emberek vagyunk, így érezzük magunkat hasznosnak, így építjük fel az életünket.

Létezik azonban a jógában egy elvi rendszer, a JAMA-k, melyek az erkölcsi fegyelem elvei és a NIJAMA-k, melyek a magatartásra, életmódra vonatkozó előírások. 

A NIJAMA-k közül a 2. elv a megelégedettség, a szantósa elve.

Az elégedettség eredményeképpen az ember a legnagyobb boldogságot nyeri el. (Patandzsali Jóga - aforizmái)

A szantósa szó szerinti jelentései: elégedettség, öröm, belülről fakadó derű, kiegyensúlyozottság.

Egy szilárd belső higgadtság, melyet mindig, minden körülmények között meg tudsz magadban tartani - akár nagy öröm, akár nagy bánat ér.

A világban jelenleg a nagyobb figyelem a külvilágra, a kintre, a külső javakra irányul. Minél több, minél nagyobb, felhalmozás, vibrálás, folyamatos ingerek érnek bennünket. Alig fejezünk be valamit, már jön a következő inger. Nagyobb szüksége van az embereknek a jógára, mint valaha, nem véletlenül van ekkora sikere manapság, hiszen éppen ebből az állandó vibrálásból szakít ki és csendesíti le a túlságosan is szétzilált, háborgó elmét.

A szantósa azt is jelenti, hogy az ember nem törekszik felesleges tettekkel egyre több anyagi dolog felhamozására, hanem megelégszik azzal, amit extrém, szélsőséges erőfeszítés nélkül el tud érni. Vigyázat, ez nem jelenti azt, hogy nem kell erőfeszítést tenni, ha el szeretnénk érni valamit, nem arról szól, hogy ne lehetnének céljaink, vágyaink, melyekért meg kell dolgoznunk, sokszor keménye, a megvalósulás érdekében. Hanem arról, hogy ne essünk túlzásokba, menjünk el a határig, dolgozzunk meg a sikereinkért a legjobbat nyújtva önmagunkból, de ne akarjunk mindig többet, többet és többet, soha meg nem állva, így egy örökös spirálba kerülve, amiből már nem tudunk kiszállni.

Minden élőlény, így az ember is természetes, eredeti tiszta helyzetében megtapasztalja a tökéletes lelki boldogságot, a tökéletes elégedettséget - hívhatjuk ezt a megvilágosult állapotnak.

Tökéletes nyugalom
Kép: Pexels, Andrew Neel  

Mi, a nyugati világban nevelkedő és élő emberek messze vagyunk ettől a tökéletes nyugalmi állapottól, főleg a nagyvárosokban. A városból kissé kiszakadva kicsit könnyebb megélni a nyugalmi állapotokat, nem véletlenül vannak sokan, akik szakítanak addigi életükkel, és a társadalomból kivonulva, a természethez közel élik életüket.

A cél az, hogy megtaláljuk és meg is tartsuk az egyensúlyt, hogy meg tudjuk nyugtatni vibráló elménket, sőt, meg tudjuk előzni azt, hogy az elménk elkezdjen háborogni valamilyen külső történés hatására - ez a teljes nyugalom. Amikor semmi sem hoz ki a sodrodból, befelé figyelsz, ahol a tökéletes nyugalom lakozik. 

A rendszeres jógázás, meditáció és a jóga életmódbéli szabályainak követése segít megtalálni az érzést, amikor összetalálkozunk valódi önmagunkkal. Rendszeres gyakorlással egyre könnyedebben tudsz átszellemülni a nyugalom, belső derű állapotába, időben felismerve azokat a dolgokat, melyek viszont kizökkentenek, így már bele sem mész adott szituációkba, így megőrizve a belső békéd.

Mindennapi példák

Képzeld csak el, ülsz a dugóban, körülötted mindenki anyázik, rohan, utálkozik, de Te teljes nyugalomban vársz, elfogadva, hogy most ez van, dugó van és ez ellen nem tudsz semmit tenni - ez is a szantósa állapota. A dugóban ülés tökéletes lehetőség a meditáció gyakorlására. :)  Vagy, valaki belédköt a bolti sorban, rossz napja van, mindenki hülye, minden rossz - de Te ahelyett, hogy visszaszólnál, tökéletes nyugalommal válaszolsz, kedvesen - na ezzel általában nem tudnak az emberek mit kezdeni, hiszen nem ez lenne a megszokott reakció.. :) De bármilyen más, mindennapi szituációt elképzelhetsz, amiből inkább kiszállsz, minthogy a lelki egyensúlyod felborítsa. Ehhez - és itt megint visszakanyarodunk a vesszőparipámhoz - kell önismeret, fel kell, hogy ismerd, hogy ebbe most nem megyek bele, mert sehová sem vezet vagy ebből most kiszállok, mert rossz nekem vagy most kedvesen válaszolok, mert azzal nem tud mit kezdeni.

Mindenki rohan, csak te állsz meg..
Kép: Kaique Rocha from Pexels

Vigyázz! A szantósát, a belső elégedettséget ne keverd össze a tétlen ember elégedettségével, aki egész nap fetreng a kanapén, semmit sem téve önmagáért, másokért és közben nagyon elégedettnek érzi magát. (A depressziót most ne vegyük ide, hiszen az sokkal komolyabb állapot, maradjunk csak az egyszerű lustaságnál.)

Ez az elégedettség belülről árad, feltölt nyugalommal és ha tökélyre fejleszted, akkor nem is engedi, hogy ebből az állapotból kibillen.