Az ájurvéda ajánlása ez: változtass csak 10%-ot, fektess bele csak napi öt percet és a változás elkezdődik.

Ez jól hangzik és nem is túl nehéznek, mégis sokan a végsőkig mennek, mire az élet rákényszeríti őket a változtatásra.

Emberként szabad akaratunk van, azt tehetünk, amit szeretnénk (nyilván az alapvető normákat betartva.) Szabad akaratunk teszi lehetővé, hogy úgy éljünk, azt együnk, igyunk, azt engedjük be az életünkbe vagy épp nem, amit-akit akarunk vagy nem akarunk. Mindezeknek persze következménye lesz, de ez már a karma témája.

Csakhogy a szabad akarat nem párosul alapból tudatos gondolkodással, de meg lehet tanulni.

Mit jelent az, hogy "tudatos gondolkozás" - gondolkodom, az már tudatos nem? Sajnos nem. Tudatos gondolkozás például, hogy bár szeretném és megtehetek XY dolgot, de valójában, a lelkem mélyén tudom, hogy az nekem nem jó, nem helyes, így mégsem teszem meg. 

• Fent maradhatnék ma éjfélig, de tudom, hogy holnap korán kelek, így lefekszem hamar.

• Nehezemre esik elcsendesedni, relaxálni, meditálni, mégis megteszem napi 5 percben, mert tudom, hogy minél nehezebben megy, annál fontosabb, hogy foglalkozzak vele.

• Megehetném ma is azt a zacskó csipszet/kekszet/csokit, megihatnám a  napi 4. kávém, mégsem teszem. Elhagyok egyet, megeszem csak a felét. És nem áltatom magam azzal, hogy az igazából egészséges.

• Jól esne, de nem szívom el azt az utolsó szál cigit, mert tudom, hogy ártalmas.

• Nehéz elindulni, de mégis elmegyek futni/jógázni/bicajozni/edzeni, mert tudom, hogy ezzel is teszek magamért, az egészségemért.

• Edzés után nem eszem tele magam mindeféle szenny kajával/nem szívok el egy doboz cigit és áltatom magam azzal, hogy dehát én edzem, nekem lehet.

Ezek csak egyszerű, mindennapi példák, de szerintem látható, mi a különbség gondolkodás és tudatos gondolkodás között. A tudatos gondolkodás gondolataink, szokásaink, mintáink felülírása, fejlesztése, ami által egy testileg-lelkileg sokkal kiegyensúlyozottab élet érhető el.

Aztán persze ott vannak a nehezebb gondolatok: felismerem-e, hogy ki van rám jó, ki rosszabb hatással. Ki motivál, ki húz le. Kivel érzem azt, hogy kerek a világ, ki kelt bennem rossz érzéseket önmagammal kapcsolatban? Teljesen őszintének kell lenni ilyenkor önmagunkkal, nem ér csalni, nem ér elfedni, elbagatellizálni az érzéseket önmagunk előtt. Sokan például félnek bevallani maguknak, hogy bizonyos családtagjaik, szüleik, hozzájuk közel álló X személy akár önbizalomhiányt, a nem vagyok elég jó érzését kelti önmagukban, hiszen ilyet nem lehet mondani arról, akit egyébként szeretünk. De itt most nem másról, hanem rólad van szó és azokról az érzésekről, melyek benned vannak, nem másban. A saját érzéseid rendbetételéért Te vagy a felelős, ehhez az első lépés pedig a szembenézés, ha máshogy nem megy, segítséggel.

Így, szép lassan, egy pici befektetéssel elindul valami. Nem kell egyből teljesen felülírni önmagunkat, kifordulva magunkból elhagyni mindent, amivel azonosítjuk magunkat. Vannak persze, akiknek a drasztikus változtatások jönnek be, de sokaknak nem. Ekkor sem ér azonban amögé bújni, hogy "én ilyen vagyok, ez van", hanem kis lépésekben, apránként kell elkezdeni változtatni.

Megéri.